Ez a dal először A telihold dalai című lemezen jelent meg. Dalszövege itt olvasható.
Az éneket követő próza már csak a Jóslat a metrón című albumon hangzik el:
Désiré, Désiré, ne felejtsd el, hogy Antoine-nal van találkozód! - mondta erre megint az asszony. És közben igaza volt az idősebb ismeretlen nőnek, mert a Blaha Lujza téri metróállomást valóban megközelítette egy Antoine nevű állampolgár, mert Désirével volt találkozója. Ez az Antoine magas, szótlan férfi volt, ő bezzeg tudta, ki a felesége, mindent értett. Antoine szemében volt valami, valami értelemre veszélyes. 1974. december 31-e volt, néhány részeg már fújta a trombitákat az utcán. Antoine lelépett a járdaszigetről és lement az aluljáróba ott, a mozgólépcsők zúgtak, a környéket az uralhatatlan metakommunikatív jelek lepték el, amerre ő elment, és ő ezt érezte. Ez a nap nem olyan, mint a többi. - gondolta. Mi van velem? Mi van velem? Mi van velem? Képeket láttam az előbb elmenni a síneken a 6-os villamos helyett. Képeket látok, a vérem? Rosszul vagyok? Keringési zűröm van? Attól van, hogy arany az aluljáró? A véremtől?