A jobbik részem

Belőlem valaki útravált, útra a jobbik részem,
kiment belőlem, itt hagyott, csak úgy, észrevétlen,
félre se néztem, annyi volt,
csak annyi volt, egy szót se szólt,
hirtelen elment, itthagyott, 
valaki útravált, a jobbik részem.

Belőlem valaki útravált, és én utána néztem
jól van, hát menjen, tűnjön el az én jobbik részem,
először úgy tűnt, semmi sem, változott azzal, hogy hirtelen
fogta magát a hűtelen
s útravált belőlem a jobbik részem.
Az én jobbik részem.

Azóta járom nélküle a végtelen világot,
s valahogy mindent nélküle más színben látok,
hosszasan nyújtózik minden út, 
valahogy nincsen semmi úgy, 
minden szó mástól eltanult,
mióta útra vált a jobbik részem.

Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen,
szórakozottan szórom el sok nagy régi kincsem,
talán egy nő volt, tán gyerek,
aki belőlem elveszett,
elvitte minden kedvemet
magával hűtlen, ringyó jobbik részem.
Az én jobbik részem.

Arcomba vág, úgy ébredek, a fény az izzadt ágyba,
ténfergek, csavargok nélküle, tán erre vártam,
mit se kell már itt féltenem, 
tán erre vártam ez jó nekem, 
kicsusszant belőlem hirtelen
a kígyó hűtlen, kígyó jobbik részem.
Az én jobbik részem.

Keshedt, vigyorgó arc tekint rám a rossz tükörből,
tompák a szagok, máz a szín és a csend csörömpöl,
félre se néztem, annyi volt,
elment belőlem, itt hagyott,
magával vitte, nincs titok,
nincs titok, útra vált a jobbik részem,
nincs titok, útra vált a jobbik részem,
nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem.

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok,
én már nem leszek másik,
matatni szeretek, álmodok,
egész kipusztulásig.
Azért van csak, mert itt hagyott,
mit is mondhatnék, nincs titok,
magával vitte itt hagyott,
valaki útra vált a jobbik részem.
Az én jobbik részem.