Ott én elszúrtam, hogy '88-ban elvettem feleségül Marit.
Pont '88-ban, március hóban, midőn a politika szakít.
S a komcsik pártja megy új irányba, s velük a Mari apja, aki
a régi gárda kemény titánja és pont az ő lánya volt Mari.
Március hóba' ütött az óra, elvettem épphogy ezt a Marit,
s még aznap este majd hanyattesve hallom, az após pártja szakít.
Mondok apósnak: te aztán jó vagy,
marha nagy politikus, öreg.
Az ember nősül, hozzád megy vőül,
s bánja rögtön meg.
Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok
hiába Marin a nagy didi,
popó hiába, ha komcsi lánya,
frász, aki elveszi.
Sírt ott az árva, hogy így, úgy a lánya,
de én csak rosseb aki megesz.
Majd medvebőrre ketten ledőlve
megittunk whiskyt, három rekeszt.
S ottan ledőlve, kissé enyhülve
rászólok: tudod, hogy mit, öreg,
mit előbb mondtam, azt csak kínomban
mondtam a Marit illetőleg.
A whiskyd is jó, a lányod is jó,
s azért, mert a pártod most szakít,
s hogy én elszúrtam pont '88-ban,
nem balhézok itt.
Mennek az évek, jönnek az évek,
azért a komcsik pártja kemény.
Vonuljunk máma illegalitásba,
hátha van remény.
Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás,
revolvert rántott és így kiáltott: de jó kis elvtársam vagy, Balázs.
Bár én elszúrtam ott '88-ban egy komcsi házba mentem vejül,
azért az hőstett, hogy az időknek néha az ember szembeszegül.
Az após pisztolyával megyünk illegalitásba,
megtanít, mi a Vörös Segély.
Éj-nap összebújva, röplapokat nyomva,
az ember a jég hátán is megél.
Az ember a jég hátán is megél.