Hányan kipusztultak

Dalszöveg 

...hát te is tudod, hogy az évek során közülünk

hányan kipusztultak,
s nem a legrosszabbak,
de cseréppel borított tetőink felett
mégis felkelt a nap.

Hányan is elmentek,
s nem épp a jöttmentek,
de cseréppel borított tetőink felett
a felhők jönnek-mennek.

De mi most itt vagyunk,
éneket hallgatunk,
mi arról szól,
arról dalol, hogy

hányan kipusztultak,
hányan elrohadtak,
hányan a fenébe elrohantak?
S nem épp a rohadtak.

Cserép borította tetők
fölött jön-megy a nap
és én most itt
mondom e dalt, hogy: 

Egy ifjúságra kedvezőtlen, kedvezőtlen idő,
felhőjárás jobbra-balra és aztán eső,
egy eső, mindent lecsapoló.

Úgy látszik véget minden úgy ér, hogy lesz egy eső,
mindent lecsapol ez, ez az idő. 
Hányan kipusztultak közülünk, elmentek ők,
az ifjúságra kedvezőtlen idők
miatt, miatt és jár a nap.

Cseréppel borított tetőink felett
hallgassuk hát e végső éneket,
mert én most itt – dudu-dudumdu-dudumdu-dúdúdú-dúdúdú-dudum,
mondom e dalt – didi-didídi-dídídí-dídídí-dídídí-didim.
Didi-dídídí-dídídí-dídídí-didídí...

De Halmosba itt beleragadt a dal, mert Vizi nagyot lökött rajta és mondta, hogy:
–  Te Halmos, hagyd abba a didegést-dodogást, nem azért jöttem, hogy nyafogjak veletek. Nem nyavalyogni jöttem, Halmos!
És megpöckölte a Halmos orrát. És Halmos elhátrált és mondta, hogy:
– Vizi, hagyd az orrom, ne piszkálj! Pont olyan vagy, mint a gimiben! És tényleg Vizi, neked mindig voltak rögeszméid, biztos most is vannak. Mi a legújabb rögeszméd egyfolytába?
S Vizi a fejéhez emelte a kezét és mondta, hogy:
–  Csak annyi Halmos, hogy elegem van a báljaitokból, meg a bankettjeitekből. Ti nem értek semmit Halmos, szart se!
S Halmos mondta, hogy:
–  Az emlékek Vizi, az emlékek!
De Vizi mondta, hogy:
–  Nincsenek emlékek Halmos! Nem veszed észre, hogy szinte már csak mi vagyunk itt?
S Halmos kérdezte, hogy:
– Te Vizi, elutazol valahová?
És Vizi mondta, hogy:
– El! Tőletek. Máshová.
S Halmos állt és mondta, hogy:
– Igen Vizi? És ugyan hová? Úgy értem, hogy merrefelé, Vizikém? Arrafelé, arrafelé, errefelé vagy merrefele Vizi? Vagy gyere csak Vizi! – mondta a Halmos és megfogta a Vizi karját, erős fiú volt a Halmos és mondta, hogy:
– Gyere Vizi! Véletlenül tudom a sarokba arról az emberről, hogy 87 éves. Elég jó iránynak tűnik, nem, Vizi? Ezekkel a tönkrement alakokkal akarsz te kezdeni valamit, ezekkel? Gyere oda az öreghez, elbeszélgetünk vele. Gyere!
És rángatta át az asztalok meg a székek között oda a sarokba, ahol tényleg ott ült egy öregember az asztalon, előtte rengeteg féldecis pohár és a Halmos lekényszerítette a Vizit maga mellé a székre és ő pedig áthajolt az asztal fölött és mondta, hogy:
– Mi van öreg, üldögélünk? És mi az a jó, amin merengünk?

Zeneszerző 
Cseh Tamás
Szövegíró 
Bereményi Géza