Hámló, elkopó kőfalak közt

Hámló-elkopó kőfalak közt egy romló dobozba bent,
a falban szipogó fémcsövekben, piszkos rozsdák között,
élünk-élünk búgó csapok közt dobozban rovar,
hámlik-romlik testünk-bőrünk, korpa közt vagyunk a haj.

Élünk, úgy mozgunk szobáinkban, mint szemétben rovar,
hályogos, megdagadt két szemünk is piszkos rozsdák között,
élünk-élünk búgó csapok közt dobozban rovar,
ráül romló, tompult fülünkre, bántja, sérti a zaj.

Hámló-elkopó száz szobában pörgünk falak között,
testünk-szemünk is vasruhába elbújt, felöltözött,
vásló-romló száz dobozban sértett bogár vagyunk,
csúszik-mászik törékeny testünk és merre utunk vezet,
fénylő csík marad végül nyomunkban, hogy tudják merre vagyunk.