A halált szépen most nevezzük el,
a halált szépen öltöztessük fel.
A halál neve legyen Werkelmann.
Ulánus ő, fehér köpenyben van.
Herr Werkelmann - mondjuk - a kerten át
nehézkesen vonszolja csizmáját
és mielőtt a lépcsőkhöz ér
még lehajlik egy kavicsdarabért.
Hallga csak az üveg koccan, Herr Werkelmann dobál.
Vetkőzz le, s állj az ablakhoz.
Pirul, ha úgy talál, szegény kis keszeg ulánus, ő szégyenlős nagyon,
lesüti szemét, csizmáját nézi a lépcsőfokon.
Ulánus fehér köpenyben egy Werkelmann nevű
nézi a vacak csizmáját a lesütött szemű.
Szegény kis keszeg ulánus, ő szégyenlős nagyon,
lesüti szemét, csizmáját nézi a lépcsőfokon.
De jó, hogy Werkelmannak neve van
s, hogy ruhát visel ez a Werkelmann.
S, hogy lépte is van, s hogy a kerten át
nehézkesen vonszolja csizmáját.
Hallga csak az üveg koccan, Herr Werkelmann dobál.
Vetkőzz le, s állj az ablakhoz.
Pirul, ha úgy talál, szegény kis keszeg ulánus, ő szégyenlős nagyon,
lesüti szemét, csizmáját nézi a lépcsőfokon.