Forró a két kezed, forró a város,
mindegyik lélegzet halálos.
Fényözön a folyó, találkozunk a hídon.
Fényözön a folyó, és megbámulja
föntről a lángoló pupilla.
Nézi hogyan csókolom sós ízű fényes bőröd.
Végig a Lánchídon az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
míg én ólomfüstben a korlátnál megcsókolom
-úú- a szád, a szád, a szád.
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
míg jelek lobognak lángoló égből miránk.
Forró a két kezed, forró a város,
mindegyik lélegzet halálos.
Én sarkon fordulok nagy jelek közepette.
Végig a Lánchídon az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
míg én ólomfüstben elmegyek, s azt dúdolom:
-úú- a szád, a szád, a szád.
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
míg jelek lobognak lángoló égből miránk.
Forró utcákon át a számon elviszem a szád szagát,
míg jelek lobognak lángoló égből miránk.