Fegyverszünet

Dalszöveg 

Egyszer falun
biciklipedált tapostam én,
s a vázon
egy kitelepített lány ült.

Lejtőn lefelé,
a lány neve: Annamari,
vidám volt,
bár sokat szenvedtek.

Én meg fiú,
afféle klottgatyás fiú,
a hőségben
csak nyomtam a pedált és
egymásba folytak a fák,
mi külön volt, mind összement,
az osztályharc
egy biciklin
megszűnt, s én
vázon
egy gróflánnyal
azonnali
hatállyal
békét
kötöttem egy
összefolyt
világgal.

Fegyverszünet.
Mi külön volt, mind összefolyt:
osztálykülönbségek
útszéli fákként.

Tapostam a pedált,
szememben ugrált a vidék,
egy kitelepített
gróflánnyal, neve: Annamari.

Mind összefolyt,
egy száguldás összehozta mind,
mi külön volt,
s az ember nem hitte el,
hogy Annamari,
a napozós Annamari
veszélyt hoz,
mitől úgy
óvott
családom,
hogy csak titkon
volt szabad
őt látnom,
s egy ócska kerékpáron,
ővele
elszállnom,
elszállnom,
elszállnom,
elszállnom,
elszállnom,
elszállnom.

Minden fölött,
egy világ fölött így szálltunk el
Annamarival
három percig,
elfelejtettük, hogy ő-őő,
azt, hogy ő melyik,
és azt, hogy melyik vagyok én,
ahogy a fák is
mind összefolytak.

[Fütty]

Azóta is
szememben összefolyik,
mi külön van,
és félek ettől.

[Fütty]

És félek ettől.

[Fütty]

Zeneszerző 
Cseh Tamás
Szövegíró 
Bereményi Géza