Még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
vízbe dobom a kalapom,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Azaz, hogy kalap nélkül megyek majd haza,
bo-bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
legyen ez életem utolsó gesztusa,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Otthon majd kinyitom a gázt...
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz,
ba-ba-ba-ba-ba-bam, bo-bom-bom-bom,
hogy értsenek, tagolva majd így szólok át,
bom-bom, bo-bo-bom-bom,
épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...
bam-bam-bam, bom-bom-bom-bom.
S mert napközis épp a gyerek,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
csöpp kis ágyán elheverek,
bo-bo-bo-bo-bo-bom, bo-bo-bom-bom.
És ott idézem fel majd apát és anyát,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...
bom-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
S mert - mint tudjuk - büdös a gáz,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
s ételszagtól büdös a ház,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom,
bom-bom, bo-bo-bom-bom,
és arra gondolok, hogy milyen jó volt a hídon...
bo-bom-bo-bom-bom, bo-bo-bo-bom.
Mert: még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
lesz egy remek mozdulatom...
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Azazhogy: vízbe dobom a kalapomat,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
mindig imádtam az ilyen gesztusokat...
Pa-pa-ra-pa-pa-pa-pa-pa-pam,
hopp,
pa-pa-pa-pam-pi-pa-pa-pa-pam,
pi-pa-pa-pa-pam-pa-pa-pa-pam,
hupp,
tü-tü-pup-pap-pa-pam-pa-pa-pa-pam,
pa-pa-pa-pam-pa-pa-pa-pam...