Azt mondja: ébresztő van, besüt a nap,
azt mondom: 3 percet még nekem adj,
erre ő elmegy, s hallom a fürdőszobát,
bőrén megtörve sustorgó víznek zaját.
Na erre ágyból szállok és kimegyek,
kinyomva sok fogkrémet tükörbe lesek,
és látom a testét, vízfonatok közt forog,
mígnem a párás tükörtől megvakulok.
Törli a testét, mondva: jaj, sietek,
öblítem számat és utánamegyek,
be a szobába, kapkodni fel a ruhát,
aztán együtt futunk a városon át.
Valami régi háznál csöngetünk, és
valamit átadunk, s eltesszük a pénzt,
aztán még két hely, s ezzel a fél nap kimúlt,
lehet leállni, mivel pénzünknél vagyunk.
Na de most vár a város - nekimegyünk,
mivelhogy ezt a pénzt kell elköltenünk,
megyünk egy helyre, ahol egy nagyot eszünk,
megyünk más helyre, ahol ezt meg azt veszünk.
Kitárul ránk az este, hajad lobog,
ahogyan táncolsz, én is úgy táncolok,
ahogy te táncolsz, mindig úgy járom veled,
az éjszakáért, ami majd nekem fizet.
Mivel az éjszaka már nekem fizet,
amikor bérként tárod ki testedet,
tested a bérem, csak érte futok veled,
másként utálnám ezt a szar, rongy életet.
Mivel az élet véled egy szart se ér,
bár te nem látod rajtam, én nem azér'
nyomom a hajszát, mivelhogy nekem remek,
de annál inkább, mert imádom a testedet.
De mi lesz egy nap, mondjuk csütörtökön,
hogyha én szép váratlan összetöröm
ezt a szép testet - eszembe épp most jutott,
míg nézem tükörben, víz alatt ahogy forog.
Igen, ezt a szép testet-eszembe épp most jutott,
míg nézem tükörben, vízalatt ahogy forog.