Micsoda útjaim voltak nekem
– szólt Desiré – most, hogy emlékezem,
micsoda egy zűrzavar, hány tévedés,
tán hazudtam is, és volt egy kevés,
és volt egy kevés, nem is tudom, hogy hívjam ezt,
talán volt egy-két este…
ami nincs megnevezve,
és valószínű, hogy már így is maradnak;
nevezetlenül…
Tárárárárám, tárárárárám, tárárárárárárárá rárárám,
tárárárárám, tárárárárám, tárárárárárárárárám.
Ha én meg nem nevezem, más senki sem
meg nem nevezi, azt a kevés,
azt a kevés, nem is tudom, hogy micsodát,
amiben voltam szereplő…
Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok,
s az a kevés is tűnni fog.
Az a kevés, nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán csak így: volt egy-két este…
Tárárárárám, tárárárárám, tárárárárárárárá rárárám,
tárárárárám, tárárárárám, tárárárárárárárárám.