Egy reggel
Desiré azt mondta: – Fogózkodj meg kissé, anyám,
patyolatcédulánk elveszett.
Következésképpen odalett az összes ruhánk,
itt állunk ruhátlan tehát.
Desiré anyja szólt: – Maradt még azért egy lepedőnk,
Terítsed ezt most magadra,
s amúgy lepedősen menj el, és szerezzél ruhát,
nincsen más hátra, Desiré.
Kísértetként futott át a városon
egyetlen szál lepedőben Desiré,
tócsák robbantak szét a lábai alatt,
s mindez egy elkallódott cédula miatt.
Az egyik saroknál Antoine ugrott eléje,
„mi a nagy helyzet?” – kérdezte.
Desiré sebtében vázolta, mi a nagy helyzet,
s onnantól kettesben mentek.
Illetve nem is hogy mentek, de inkább rohantak,
futtukban tócsák robbantak.
Antoine lihegett, de azért csak járt a szája,
futtában Desirét faggatta.
Hohohó-hó-hoho-hohohohohó.
Szerintem ez valami demonstráció,
te nem csak véletlen mutatod magad,
mint lepedőbe bújt kísértetalak.
Ahahaha-haha-hahahaha-ha!
Desiré megállt, és Antoine-t gyorsan leköpte,
mondtam már, mi a nagy helyzet.
Ahahaha-hahaha-hahahaha-ha!
Szemlátomást értett mindent Antoine,
Ohohó-hohohoho-hohohoho-hó.
E köpés, ha lehet, még jobb demonstráció.
Hmhmhm-hmhmhm-hmhmhmhmhmm…
Ohohó-hóhoho-hohohoho-hó.
Antoine, s Desiré ezután továbbrohantak,
végül egy sarkon eltűntek.
Ohóhoho-hohoho-hoho-hó.
Ez eltűnés a legeslegjobb demonstráció!
Ahahaha-hahaha-hahahaha-ha…