Azt nem mondhatnám, hogy békésen szenderült el.
Fülünk hallatára azt mondta többször, felkel.
Csak nyugodtan, kedves, sugdostuk, beteg vagy.
És felsóhajtottunk, amikor végre meghalt.
Tararam, tararam, tararam, tararam.
Ameddig élt szegény, csak dalnak hívták.
Megjelent itt, meg ott, aztán odébbállt.
Egyszerű, tiszta volt, és mindenekelőtt
az érzelmeinkhez szólt, ez jellemezte őt.
A ház elé fektettük, szépen körbeálltuk.
Szél fújt, toporogtunk, még egy szóra vártunk.
Csak nyugodtan, kedves, sugdostuk, halott vagy.
Ma már a felhők játéka is bonyolultabb.
Tararam, tararam, tararam, tararam,
tarararararam, tararam, tararam.
Nézd, csak nézd odafenn, nézd meg jól, másmilyen.
Felhők úsznak el, jobb lesz így tűnni el.
Tararam, tararam, meghalt a dal.
Egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt.
Suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt.
Meghalt a dal.