Játékterem tán a világ, én meg benne kugligolyó, s dőlnek babák.
Ha már így, hát csuda jó, miér 'ne, hát kugligolyó vagyok,
így legalább tanulhatok, mert jobb híján kugligolyó vagyok.
Ó a facér cukibabák,
ó a facér cukibabák,
ó a facér cukibabák,
ó a facér cukibabák.
Vagy egy mező tán a világ, rajta libapásztor vagyok,
és a libák úgy mennek, ahogy intek mér' ne hisz neve mindnek liba,
itt legalább én tarolok, mert jobb híján libapásztor vagyok.
Ó a facér cukibabák,
ó a facér cukibabák,
ó a facér cukibabák,
ó a facér cukibabák.
Vagy váróterem tán a világ,
s én zsebemben kétszáz jeggyel kétszáz irányt magamban latolgatok,
miér' ne hisz utas vagyok, utas, az életem váróterem, váróterem az életem nekem.
Francba de jó cukibabák,
francba de jó cukibabák.
Francba de jó,
francba de jó,
francba de jó,
francba de jó.
És legvégül tán a világ egyben kugli, mező, resti, és én imád,
imádnék élni benne, mert ha e három lenne azt magam,
én magam találtam ki, nem mások találták ki nekem.
Ó a facér cukibabák,
francba de jó frászkarikák.
Cukibabák, cukibabák,
cukibabák, cukibabák.
Ó a facér cukibabák,
francba de jó frászkarikák.
Cukibabák, cukibabák,
cukibabák, cukibabák.