Uram,
vegye szemügyre a hidakat,
és tekintse meg a járókelőket.
Íme, ez az én városom.
Ólomfüstből van itt
az embereknek a lelke,
szállna, de csak ingadozik
saját súlyába veszve.
Azt mondom, Budapest, Budapest,
és ezzel még nem mondtam semmit.
Én úgy vagyok a városommal,
a legszívesebben azt mondanám: hu-huhú-hú!
Helló, ti gyönyörű kislányok,
de szépen is libegtek.
Mért kérded, testvérem, hova megyek,
pénzt keresni megyek, megyek.
Megyek, Budapesten pénzt keresek,
fogom amim van és megyek.
Helló város, öreg gyerek,
megyek, benned megyek.
Tebenned Budapest, Budapest,
ahol azt mondják az utcák,
minek mész, minek loholsz te itt?
Gyere, feküdj le mihozzánk!
Huhh!
Azt mondom Budapest,
Budapest, Budapest,
útközben gázolok, úgy lépek.
Túllépek szavakon,
túllépek magamon,
túllépek mindenen,
én mindenen-mindenen túl élek,
túlélek.
Helló, ti szigorú férfiak,
mért is rángattok engemet?
Mért faggattok engem, hogy ki vagyok?
Vagyok aki vagyok,
Budapesten lakok.
Azt mondom Budapest, Budapest,
és ezzel még nem mondtam semmit.
Én úgy vagyok a városommal,
a legszívesebben azt mondanám: hu-hú!
Huhh!