Jó lenne egy szép napon kézen fogni Szűz Máriát,
így szólva: van egy házam, legyünk ketten a szent család,
nemzünk majd Jézusokat a házban,
hol kert alatt ballag a lassú délután.
Esténként be-betérne hozzánk mind a három király,
ott vacsorázna Gáspár, Menyhért és Boldizsár,
s ámulva néznénk csak őt,
hogy ez a csendes ház Megváltót nevel.
Békén és szelíden csak,
hisz a Megváltó még törékeny kisgyermek,
ennie kell, békében nőjön fel.
Kéne még egy pár tyúk is, hogy früstökre jusson tojás,
nékem a kerti munka, s Máriának a nagymosás,
három-négy rend ruha és a házon friss meszelés,
mert e ház Megváltót nevel.
És aztán vénemberként kézen fogni Szűz Máriát
és a ház elől nézni, hogyan viszik el a fiát,
ámulva nézni csak őt,
hátunk mögött a ház, mely megváltót nevelt.
A ház és a szent család, akik megóvták őt,
s tudták, ennie kell,
hogy Jézusnak ennie kell.
És aztán kéz a kézben be a házba Máriával,
persze a fejünk fölött jól megtermett glóriával,
elvitték Megváltónkat, bezárni az ajtókat
és gyorsan egy újat nemzeni.
Elvitték Megváltónkat, bezárni az ajtókat,
és gyorsan egy újat nemzeni.