Három nap északi szélben,
vacogásokban, ostromokban,
pulóveremben illatod...
Hova vezet ez?
Na hiszen,
mi a fene lesz?
Micsoda beteges, rákfrancos élet,
én itt nézem, te meg ott nézed,
hogy hajol meg a szélnek
a jegenyénk?
S levele
hova repül el?
Így szállok én is el nemsokára,
te pedig így hajolsz majd utána
annak a személyvonatnak,
melyen utazom
haza én,
haza egyedül.
Aztán csallak egy évig a feleségemmel,
te meg majd engem a szeretőddel,
ebből áll ki az ősz, meg a tél.
Csupa csavaros
kibúvó,
csupa csalatás.
De jövő ilyenkor hazamenőben,
megint az ablaknál szeles időben,
s pulóveremben illatod...
Ugye csakis így?
Ugye így,
ugye csakis így?
Így szállok, így hajolsz és így nézek,
így mondom újból, hogy rákfrancos élet
és így hajol majd meg újra a szélnek
az a jegenye.
Az az egy,
az a hülye fa,
az az egy,
na, te hülye fa…