Állunk időbe szorítva,
tövig benn egy korszakba,
Isten se húz ki belőle,
majd meglátjuk jövőre.
Add a kezed, kicsikém,
magam le nem tagadom én,
hetvennyolc-hetvenkilenc,
ec-pec innen ki nem mehetsz.
Látom ám az arcodon,
amit látsz az arcomon,
épp olyan, mi kell ide,
e század háromnegyedébe.
Hm-hm.
Látom ám a kezeden,
ha életvonalad figyelem,
hogy sajátságos tenyészet,
egy időszak kitenyésztett.
Fényérzékeny lemezen,
arcodon megfigyelem,
mint égeti az idő
és mit hív elő belőle.
Hm-hm, hm-hm.
Add a kezed, kicsikém,
veled egykor vagyok én,
veled egykor leszek én,
egykor, egy kor volt vidékén.
Hm-hm.
Igen, látom ám a kezeden,
ha életvonalad figyelem,
hogy sajátságos tenyészet,
egy időszak kitenyésztett.
Fényérzékeny lemezen,
arcodon megfigyelem,
mint égeté az idő
és mit hív elő belőle.