Albérlőként végiglaktam én már minden házat,
beleettem, beleettem én már minden tálba.
Lakcímeket látok elúszni álmaimban.
Megkörnyékeztem én mindenki feleségét.
Kezem ügyében a bőrönd,
vagyok albérlő,
vagyok én szolga és ördög,
vagyok albérlő.
Talponálló ebédek, vacsorához szamárfüles számlák
és ugrásra készen, hogy úgy viselkedjem, ahogyan várják.
Ha szerintük jól van, én is azt mondom: jól van.
Lakcímeket látok szememet lehunyva.
Kezem ügyében a bőrönd,
vagyok albérlő,
vagyok én szolga és ördög,
vagyok albérlő.
Egyszer reggeliztem, s morzsák között az asztalon
látomás képében volt egy szörnyű illuminációm:
Egy nőalak fénylett fel, pörgött és nekem integetett,
morzsák közé vagy tudom is én, hogy hova hívott.
Felmondtam szobámat, gyorsan eliszkoltam még aznap reggel,
lakcímeket lesve loholtam utcákon bőröndömmel.
A fényes nő előttem integetve pörgött,
meggyulladtak tőle a lakáshirdetések.
Végül meggyújtott engem, száraz albérlőt,
egy marék porhamu lettem.
Voltam albérlő,
albérlő voltam,
voltam albérlő.