Ady utolsó fényképe

Dalszöveg 

Robogó vonaton, derűs vasárnapon,
érkeznék ide én, a kabát könnyedén,
átvetve karomon,
úgy mint.

Mint egy idegen, egy olyan fürdőhelyen,
ahol még sohasem, sohasem járt ilyen,
utazó, nagybeteg,
idegen.

Lehúzva szememig, kalapom szememig,
fekete kalapom karimája alól,
betegen bámulna,
szemem.

Hársfák alatt, szép hársfák alatt,
botommal könnyedén lenyakaznék én egy virágot,
s azt mondanám;
Mi ez?

Az eső most nekikezd, s én azt kérdezném, hogy mi ez,
hiszen még sohasem jártam én egy ilyen,
nagy, kihalt
fürdőhelyen,
fák alatt,
ennyi hárs alatt.

Lobogó gyertyákban úszó szobák,
várnák, hogy érkezem.
A küszöbön állnék s a karomon kabát,
ez elhagyott fürdőhelyen.

Akkor szeretnék megállni ott,
kinek nincs apja, anyja, nincs köze.
Egy vendég, ki látok és tapasztalok,
kinek karima alól néz ki szeme.

Akkor szeretnék megállni ott,
kinek kezdete nincs és végzete sincs.
Egy vendég, ki látok és tapasztalok,
kinek kezdete, végzete sincs.

Lobogó gyertyákban úszó szobák,
várnák, hogy érkezem.
A küszöbön állnék, túl nincsen tovább,
nincsen több végzetem.

Szememre csúszott fekete kalap,
a küszöbön túl már nem magyar vagyok,
se vak ügetés, se eltévedt lovas,
csak látok és tapasztalok.

Zeneszerző 
Cseh Tamás
Szövegíró 
Bereményi Géza