Csavargók voltunk egykoron,
kerestünk szállást Siófokon,
s mert van szállás, hogyha az ember keresi,
megtudtuk, Jutkának nincsenek épp ott a szülei.
Megszálltuk házát egy tucat,
s ha tizenkét fiú jól mulat,
hát összetör bútort, poharat és ablakot
és mindent kidobál, míg csak Jutka marad végül ott.
S mert Jutka maradt végül ott,
tizenkét fiú sorsot húzott,
ki légyen első és ki légyen utolsó,
ki légyen első, ki légyen utolsó.
Tucatból voltam nyolcadik,
és aki már tucatkodik,
bármit is csinálnak, ott van a többi közt,
bárhogyan fél is, ott van a többi közt.
Csak egyet nem értek azóta se,
csak egyet nem értek azóta se,
láttam az arcát: nem sírt és nem nevetett,
láttam azóta ezt az arcot eleget…
Azóta lett egy Moszkvicsom,
jó kocsi, nincs vele sok bajom,
a múlt héten munkába menet a piros lámpánál
igen, múlt héten munkába menet a piros lámpánál
kinézek jobbra, egy busz megáll,
mellette ő, nyakán valami sál,
hogy ismert volna fel egyet a tizenkettő közül,
éppen a nyolcadikat a tizenkettő közül.
Este feleségem kérdezett,
bolond vagy, miért bántod a gyereket?
Erre valamit mondtam,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se…
Tucatból vagyok nyolcadik,
és aki már tucatkodik,
bármit is csinálnak, ott van a többi közt,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se,
hogy bárhogyan fél is, ott van a többi közt,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se,
tucatból vagyok nyolcadik,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni se…