4. szövegrészlet

- Ki? Én! Minden felelősséget vállalok Joós elvtárs, nincs más megoldás. Nem lehet vele beszélni, nem hajlandó megígérni semmit. Egyszer úgyis meg fogja csinálni és akkor már jobb, ha támogatjuk. Hát végül is nem ezt akarjuk mindannyian? Egy emelkedő ország, ez lebeg előttünk. Na, nem igaz? Hát engedélyezzük neki, hogy felénekelje! Végtére is már el volt határozva, sokan már számítanak rá.
A kagylóból dúlás-fúlás félreismerhetetlen jelei érkeztek, hogy:
- Miket fecseg itt össze-vissza? Azt hiszi, hogy a maga felelőssége kiterjed erre a kísérletre? Azt képzeli, hogy ez nem több kulturális tyúkbélrángatásnál, gittrágásnál? Egy ország a levegőben! Azt hiszi, hogy ez játék? És mit szólnak a szomszédaink, ha mi csak úgy elemelkedünk közülük ripsz-ropsz? És az átmenő utak? A hajózó járatok? A krivoj rogi vasérc majd potyog Mohácsnál a fekete lyukba? És ha nem pont kilencvenháromezer négyzetkilométer emelkedne? Hanem több. Vagy kevesebb? Ki vállalja? Eszén van maga drágám? Nem lehet eladni az ötletet a KGST piacán. Szigorúan meg kell tartani a kísérleti jelleget! Megmondtam világosan, egyetlen házat engedélyezek, az menjen! Aztán meglátjuk, ha beválik, jövőre egész kerületről is szó lehet, ha minden jól megy. De momentán egy ház! Az viszont ebben a nehéz helyzetben halaszthatatlan. Azt még ma! Érti? Még ma! Még ma! Még ma! Még ma!
És azzal kattant a vonal a telefon túlsó végén. Joó Zsuzsa is letette a telefont és az akkor már mellette álló Novákra támadt, hogy:
- Itt vagy te Isten szerencsétlen barma? Megint belemásztál, megint bevittek. Most jelentettem. Szerencséd, hogy én jelentettem, hogy tőlem tudták meg! Így még marad valami remény. Egyetlen ház. Még
ma. Hallottad te is.
- Ne törődj semmivel! - mondta Novák. - Nálam a reménység, nálam a vigasz. Gyere Zsuzsika, azt hiszem, hogy én fellépnék a színházadban, nagy előadás lenne. Van a színpad, fönt farsangi díszek, lent egy éttermi asztal, meg egy szék. Én annál ülök és nézek és mindenre képes vagyok.
- Igen, igen - mondta Joó Zsuzsa - és aztán?
- Nincs aztán - nevetett Novák -, ennyi. Mindenki érzi majd, hogy azonnal énekelni kezdek egy különös hangfekvésben, az ország meg sutty, sutty, sutty, fölfelé. Én nem kezdek énekelni persze, a feszültség meg nőttön nő és mi szállunk mindannyian egy helyben. Mélyrepülés. Mélyrepülés, ez lenne a címe. Mert egyetlen házról szó sem lehet! Nem fogom kiröhögtetni magam egy ilyen bárgyú ötlettel, ilyet ne is ígérgess a nevemben! [Nevetés] Még ma! Lehet, hogy teszek egy próbát, de akkor az igazi próba lesz.
- Hö! - mondta Joó Zsuzsa. - Édes Bélám, ne csináld ezt velünk! Hát a fiúk téged ünnepelnek tegnap óta. Most el akarod rontani az örömüket? Az, hogy te mindenre képes vagy az előadhatatlan. Nem fog repülni az ország, erről ne is álmodj! Egyetlen ház Béluska, érd be ennyivel édesem, mert azt viszont muszáj! Mindenre még én se tudok engedélyt szerezni.
- Jó - mondta Novák -, akkor én mondok egyet, de az nem ház, az csak egy lenti ötlet.