A negyedik éjszakán
mentem utcák során,
tócsában fényes gyöngy,
zsebembe' munkakönyv.
Az ötödik éjjelen
volt már albérletem,
főbérlőm férfi bár,
mégis fiúkkal jár.
A hatodik éjjelen
valami rossz helyen
egy nőnek – nem is tudom –
volt egy ajánlatom.
Hárman jöttek nekem
azon az éjjelen,
orrcsontom eltörött
a múzeum mögött.
Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán,
egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.
Tarap-tap-ta, diba-daba, díba-daba...
A tizedik éjszakát
nővel aludtam át,
a körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.
A huszadik éjszakán
egy ház bejáratán
– nem lehet tévedés –
ott volt a hirdetés.
Szemembe úgy akadt,
hogy untam a ráncokat,
igazoltatás során
egy rendőr homlokán.
„Ez az, Vetró Irén” –
mondtam magamban én –
„a századik éjszakát
már velem alszod át.”
Csak egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán,
egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.
Didip-dap-dirup,
didip-didap-durap-durap,
barabarabarabaram,
ba -bam-bam-bam...
Na, Irén, Pest? Na?
Na! Pest!
Baptirap-tirap-tirap...
Irén! Pesten vagyunk!
Dib-dab-dib-dab-bam...
Na! Bam...
Irén! Na?
Én Pesten...
Te is Pesten, hm, Irén?
Dab-dibaraba-dibarabam van,
meg bambam is van, bim és bam
és bam és barara bam...
Na! Na, Irén! Na? Pest! Na!
Bim-bam... na...
Baj a köbön...