Egyik szemükből könny az, ami kifolyik,
nézem csak.
Másik szemükből méz az, ami kifolyik,
nézem csak.
Úgy néznek vissza rám az én barátaim,
hó, lovam,
megállítom hát gyorsan az én lovamat,
jól van.
Az ott a föld hát, hova tovább nem megyek
véletek.
Itt van a búcsú, ti keserű-édesek,
menjetek.
Tovább, barátok, az a föld már tietek,
úgy kell,
lovam fordítom, ráverek és elmegyek,
jó lesz így.
Sokáig látlak szemem előtt titeket,
másnap is.
Elég sokáig kísértelek titeket,
jó is volt.
És volt az rossz is, de tovább már nem megyek,
jól van.
Legyen csak az már ezentúl a földetek,
menjetek.
Aztán meg hajtom egyedül a lovamat,
jól szalad.
Eddig kísértem én el a barátokat,
nincs tovább.
Egyik szemükből könny az, ami kifolyik,
nézem csak.
Másik szemükből méz az, ami kifolyik,
nézem csak.
Úgy néznek vissza rám az én barátaim,
hó, lovam,
megállítom hát gyorsan az én lovamat,
jól van.
Az ott a föld hát, hova tovább nem megyek
véletek.
Itt van a búcsú, ti keserű-édesek, menjetek
tovább,
barátok, az a föld már tietek,
úgy kell.
Lovam fordítom, ráverek és elmegyek,
így lesz jó.
