Mondjuk, ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó.
Legyen ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó.
Egy vérrel írt táncrenden időtlen időktől zajló.
Egy dugdosott, fogdosott, összekent, nyálazott tangó.
Egy forgandó, girlandó, porlandó, parlandó tangó.
Tehát egy pangó tangó, igen, egy rég pangó tangó.
Egy utolsó magjáig elszántan irtandó tangó.
Egy felejthetetlen, levetkőzhetetlen tangó.
Például felfagyott országút, eső van, hajnali köd.
Szétzilált estélyi jelmezben ellejt a pár.
A frakkszárnyak összegyúrt gombócban, szakadt a nadrág.
A harisnyakötőben tollkés, a kézben pohár.
"Ön Európát rabolja éppen!" - búgja az asszony.
"Ugyan már kedvesem, mit nem mond!" - kacsint az úr.
"Hát hol van itt Európa? Nézzen szét, nézzen magába!
Itt sár van és ön van, és én vagyok szakadatlanul."
Ahol most táncolunk, ez itt az angol királynő.
A kocsmának asztala, cipője azon kopog.
Ez Deák Ferenc úr pipája, vigyázzon, lépje át kérem!
Nagy dolgok dőlhetnek dugába, ha rátapos.
A felfagyott országút itt visz a sótartó mellett.
És mindjárt utána a Lánchíd következik.
Aztán egy ónkancsó, aztán a Károlyi-kastély.
Kun Béla szónokol, pipafüst borítja el.
Egy díszzsebkendőbe földosztó karókat vernek.
A rádió ostroma még eldöntetlenre áll.
De ne féljen, kisnagysád, forogjunk, amint adódik.
Hisz a szélső pohár mögött mindig lesz újabb pohár.
Ön attól fél talán, hogy egyszer csak lepottyan innen.
De végtelen parkett ez, nyugodtan hihet nekem.
Ön Európát emleget, hát megsúgom, hogy bő száz éve innen
az asztal széléig még nem jutott senki sem.
De hát ezért is mondom önnek, hogy ez csak egy tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó.
Igen, ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó.
Igen egy megejtő életmód, megejtő, halálmód tangó,
De hát csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó.
