Képzelj el engem mint rajvezetőt,
táborozáskor, egy szép délelőtt.
Egy szűk tisztásra képzelj engem el,
ahogy tisztelgek, s szemem zászlóra figyel.
S képzelj el engem mint őrvezetőt,
őr vagyok, éppen váltás előtt.
A hó zuhog, egy kutyát figyelek,
amint az a hóban hempereg.
És képzeld, felvonultam, és
vígan integettem, és
aztán utcabálban táncoltam is.
És aztán hazamentem,
és aztán ágyba bújtam, és
zászlóerdő úszott el szemem előtt.
És képzelj el engem, hogy kulcsot kapok,
s elmagyarázzák majd, hogyan fogok
másnap az első munkanapomon
fiókot kinyitni egy íróasztalon?
És képzelj engem, amint a vállalat
ünneplőt ölt és rendezvényt tart,
s mint tart a két tánc közti szünet
kezemben pohárral meglátlak Tégedet.
Ott nézlek kék ruhásan,
úgy, mintha úttörőként zászlóra néznék,
egy szép délelőtt.
És velem hazajöttél, és
velem ágyba bújtál, és
zászlóerdő úszott el szemem előtt.
És képzelj el engem, hogy zavarban vagyok,
a válóperünkön csak motyogok,
s a bíró rám szól: nem értem pontosan,
és képzelj el, amint éppen este van.
S képzelj el, amint épp este van,
és kék ruhásan nézem magam,
s a fényes tükörben éppen lobogó,
felkúszni látok és tisztelgek ott.
Ott állok kék ruhásan,
úgy, mintha úttörőként zászlóra néznék,
egy szép délelőtt.
És, és újabb bálok lesznek,
és én majd kék ruhásan nézem elúszni
a sok lobogót.
Mert sosem lehet vége,
míg ember néz az égre
mindig lesz szépséges zászlófelvonás.
