A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.
Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.
Ülnek a hűvös csillagon,
nézik a hűvös istenek,
kicsike gyermek elszalad,
a képzelet szálfái közt.
Meg a tények bozótjában
fut el a kisgyerek
ülnek a hűvös istenek:
élnek az emberek.
Valahol a hűvös csillagon
ülnek a hűvös istenek,
látják, hogy éppen állok itt
s mondok egy éneket.
A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
nézik az istenek.
Látják, hogy éppen állok itt,
s mondok egy éneket.
Valahol hűvös csillagon
ülnek az istenek,
látnak, látnak, látnak vak
szemekkel.
Meztelen gyermek elszalad
tények tüskéi közt
szanaszét tépi rajt a bőrt,
nézik az istenek.
Nézik, nézik, néznek nagy szemekkel
valahol hűvös csillagok
valakik nézik ezt
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.
