Kamasz

Az a kamasz, az a kamasz,
éljen a gyönyörű, buta kamasz.
Az a kamasz, az a kamasz,
szélfújta ragyogó, kicsi tavasz.

Idézem azt, azt a kamaszt,
én bennem lüktető,
véremben fészkelődő pimaszt.

Buta kamasz, suta kamasz,
szó, fegyver hazudik,
mindig csak te tudod az igazt.

Mi az igaz, te tudod azt,
így maradsz mindig magad
egyedül végül, kamasz, csak te maradsz.

Százezer hazugságot hegedül a sok ravasz,
de te, kamasz, állsz tankoknak elé,
Te kicsi Tienanmen tavasz.

Tankok elé, sortűz elé,
állsz fehér ingesen,
és aztán szépen ott belehalsz...

Lőtt Bukarest, ölt Budapest,
Rád lőni Peking sem volt rest.
Buta kamasz, meghiszem azt,
ha ők győznek, mind csak téged keres.

Buta kamasz, a sok ravasz,
rád vág, ha megtorol,
aztán az alkunál csak te zavarsz.

Belezavarsz, kicsi kamasz,
téged kell ölni csak,
alkunál láb alatt, csak te maradsz.

Suta kamasz, sovány vigasz,
hogy szó, fegyver hazudik,
végül csak te tudod az igazt.

Mi az igaz, mi az igaz,
szó, fegyver fölötti
kész tények ellenére vigasz.

Idézem azt, azt a kamaszt,
én bennem lüktető,
véremben fészkelődő pimaszt.