Ott ül Belgrádban Jelena
egy vasszobornak tövében,
ül mint magányos rózsaszál
a történelem telében.
Járnak civilben szerb fiúk
Jelena körül a parkban
és mind arról beszél neki,
hogy ki kit ölt meg a harcban.
Tiriri, tarararara.
Tarararararararam.
Tiriri, tarararara.
Tarararararararam.
Tararararararararam.
Tiririririririm.
Futna el Belgrádból Jelena,
messze a vasszobros parkból,
hogyha más földön volna egy
férfi ki őérte harcol.
De más földön nincsenek férfiak,
kik Jelenáért küzdenének,
így hát marad csak Szerbia
a vasszobornak tövében.
Tiriri, tarararara.
Tarararararararam.
Tiriri, tarararara.
Tarararararararam.
Tararararararararam.
Tiririririririm.
Ott ül Belgrádban Jelena
és szól az ének, az ének,
s körben egymást emésztik el
vértől berúgott kis népek.
Ott ül Belgrádban Jelena
egy vasszobornak tövében,
ül mint magányos rózsaszál
a történelem telében.
