Ott én elszúrtam, hogy '88-ban
elvettem feleségül Marit.
Pont '88-ban, március hóban,
midőn a politika szakít.
A komcsik pártja megy új irányba,
s velük a Mari apja, aki
a régi gárda kemény titánja
és pont az ő lánya volt Mari.
Március hóba' ütött az óra,
elvettem épphogy ezt a Marit,
s még aznap este majd’ hanyatt esve
hallom az após pártja szakít.
Mondok apósnak: „te aztán jó vagy,
marha nagy politikus, öreg.
Az ember nősül, hozzád megy vőül,
s bánja rögtön meg.
Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok,
hiába Marin a nagy didi.
Popó hiába, ha komcsi lánya,
frász, aki elveszi”.
Sírt ott az árva, hogy így-úgy a lánya,
de én csak: „rosseb aki megesz”.
Majd medvebőrre ketten ledőlve,
megittunk whiskyt három rekeszt.
S ottan ledőlve, hát kissé enyhülve
rászólok: „tudod, hogy mit, öreg,
mit előbb mondtam, azt csak kínomban
mondtam a Marit illetőleg.
A whiskyd is jó, a lányod is jó
s azért, mert a pártod most szakít,
s hogy én elszúrtam pont '88-ban
nem balhézok itt.
Mennek az évek, jönnek az évek,
azért a komcsik pártja kemény,
vonuljunk máma illegalitásba,
hátha van remény.”
Ugrott apósom, nagy régi sólyom,
mindene az illegalitás,
revolvert rántott és így kiáltott:
„De jó kis elvtársam vagy, Balázs!”
Bár én elszúrtam, hogy '88-ban,
egy komcsi házba mentem vejül,
azért az hőstett, ha az időknek,
néha az ember szembeszegül.
Az após pisztolyával vonulunk illegalitásba,
megtanít, mi a Vörös Segély,
éj-nap összebújva, röplapokat nyomva
az ember a jég hátán is megél.
Az ember a jég hátán is megél.
Az ember a jég hátán is megél.
Éjjen a Vörös Segély!
Megélek a jég hátán is.
