Felnyúlok a holdkorongért az égre,
leveszem, s ráteszem fejemre,
égeti egy kicsit – kicsikét zavar.
Fejemen égő holdkalappal
keresem, hogy miről daloljak,
mert lehet bármiről – így aztán lehet.
Esetleg az se rossz egy téma,
hogy két nő látogat meg még ma,
egypetéjű ikrek, egyformák nagyon.
Na most ez éjszakára esne,
én meg a konyhába sietnék,
hogy összeüssek ott valamit nekik.
A konyha tán még egy jobb téma,
tegyük fel eltévednék benne,
zavar a klopfoló, meg a sok edény.
Fejemen égő holdkalappal
edények közt én válogatva
a zörgő oszlopok mögött, hogy mi van.
A zörgő oszlopok mögött, hogy mi van.
Talán egy váratlan kis holttest,
amihez már nincs meg a tettes,
mindenki csak lapít - hehe - ártatlan világ.
Az ikrek sugdolózva várnak,
én meg az ablakon kimászva rendőrért elmegyek,
de mégse oda.
Ártatlan világ ez,
mindenki lapít feszt,
sok-sok százezer – nem követte el egy sem.
Csontváz vár szekrényben,
bárhogy volt, csak éljek,
ám az éjszaka titkon dolgozik ott bent.
Esetleg az se rossz egy téma,
hogy égre szálljak éjjel én ma,
onnan rikácsolok: Erkölcsi halottak!
Morális rengeteg halottak,
hát kikre hárul majd a holnap,
lefojtott rengeteg – pofátlan világ!
Fejest a holdkorongba innen,
pucéron várnak lent az ikrek,
a jövő nemzedék egymásnak esik.
Fogalmuk sincs, hogy mért hülyülnek,
hogy miért nincsen jól egy ünnep,
a zörgő oszlopok mögött, hogy mi van.
A zörgő oszlopok mögött, hogy mi van.
Fejemen égő holdkalappal
edények közt én válogatva
a zörgő oszlopok mögött, hogy mi van,
a zörgő életek mögött, hogy mi van.
A zörgő oszlopok mögött, hogy mi van,
a zörgő életek mögött, hogy mi van.
