Hányan kipusztultak,
meg hogy hányan elrohadtak.
De cseréppel borított tetőink felett
mégis felkelt a nap.
Hányan is elmentek,
s nem épp a jöttmentek.
De cseréppel borított tetőink felett
a felhők jönnek mennek.
De mi most itt vagyunk,
éneket hallgatunk,
mi arról szól, arról dalol,
Hogy hányan kipusztultak,
hányan elrohadtak.
Hányan a fenébe elrohantak,
s nem épp a rohadtak.
Cserép borította tetők
fölött jön megy a nap,
és én most itt
mondom e dalt.
Hogy az ifjúságra kedvezőtlen,
kedvezőtlen idő.
Felhőjárás jobbra-balra és aztán eső.
Egy eső, mindent lecsapoló.
Véget minden úgy ér, hogy lesz egy eső.
Mindent lecsapol ez, ez az idő.
Hányan kipusztultak közülünk.
Elmentek ők, az ifjúságra kedvezőtlen idők
miatt, miatt és jár a nap.
Cseréppel borított tetőink felett, hallgassuk hát e végső éneket,
mert én most itt - dudu-dudumdu-dudumdu-dudumdu-dudumdu-dudum
mondom e dalt.
Az ifjúságra kedvezőtlen,
kedvezőtlen idő. ti-ri-ri-rim…
Felhőjárás jobbra-balra és aztán eső.
Egy eső, mindent lecsapoló,
Egy eső, mindent lecsapol ő.
’976-ban mondtam én e dalt.
Mikor tetőnk felett,
nyugodott, kelt a nap, dudu-dudumdu-dudumdu-dudumdu-dudumdu-dudum.
Mondom e dalt, -didi…
Hogy hányan is közülünk kipusztultak, do-do…
Mondom e dalt, hogy hányan is közülünk kipusztultak, di-di
