Forró a két kezed,
forró a város,
mindegyik lélegzet
halálos.
Fényözön a folyó,
találkozunk a hídon.
Fényözön a folyó,
és megbámulja
föntről a lángoló
pupilla.
Nézi hogyan csókolom
sós ízű fényes bőröd.
Végig a Lánchídon
az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
míg én ólomfüstben
a korlátnál megcsókolom
-úú- a szád, a szád, a szád.
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
mély jelek lobognak
lángoló égből miránk.
Valami rossz jel ez
túlságos nagy tűz
te vissza integetsz
majd eltűnsz.
Én sarkon fordulok
nagy jelek közepette.
Forró a két kezed,
forró a város,
mindegyik lélegzet
halálos.
Nem. nem akarok gyereket
hiába vársz majd holnap
Végig a Lánchídon
az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
míg én ólomfüstben
lépkedek, s azt dúdolom:
-úú- a szád, a szád, a szád.
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
mély jelek lobognak
lángoló égből miránk.
Forró utcákon át
a számon elviszem a szád szagát,
mély jelek lobognak
lángoló égből miránk.
