Folyó hó elsején

Folyó hó elsején
kilencen körbeálltunk,
kilencen vártunk egy
láthatatlan támadást,
vérfoltot
patyolat,
patyolat
ingünkre,
ingmellünkre.

Az egyik kezünkön
megszámlálhatjuk, hogy hány
támadás várható, nem csoda,
hogy felmerült
egy átlátszó,
végtelen,
végtelen szépségű
éjjeli
madár.

Új döntés született:
éjszaka jöjjön csak el,
nem kell már helyette szikra,
ne lobogjon tűz;
jól van hát,
maradjon
patyolat
az ingünk,
az ingmellünk.

Mondhatnék neveket,
ám mostan hagyjuk el ezt,
egy marad a lényeg:
átláthass a testén majd;
leszáll az
ágyadra
egy végtelen szépségű
éjjeli
madár.