Szemere Anna
független kutató, a Bloomsbury Music and Sound Studies szerkesztője
„Különös módon váltják fel egymást az évek”: Történelem és narráció a Levél nővéremnek című albumban
Egy korszak és egy hely tapasztalatai és „igazságai” jelentős kulturális szövegekben és azok interpretációin keresztül formálódnak. Az újabb generációk számára a szóban forgó korszak és hely éppen e szövegek révén válik elképzelhetővé és értékelhetővé. Ilyen jelentős szövegnek tekinthető Cseh Tamás és Bereményi Géza dalköltészetének legjava, ezen belül a Levél nővéremnek című első albumuk (1977). 2014-ben a Levél a Heti Világgazdaság „Minden idők harminc legjobb magyar albuma” listáján a második helyre került; a fiatalabbakat megcélzó online Nullahategy kiemelkedő huszonöt albumos listáján a harmadik helyen szerepelt, a Petőfi rádió pedig a top ötven albuma közé sorolta.
Minek köszönheti az album több mint négy évtizedes, generációkon átívelő kultikus státuszát? A Levél a késő 70-es években érlelődő szellemi-művészeti áramlatok terméke volt, és egyben alkotó közösségeket, ifjúsági szubkultúrákat kapcsolt össze. A sikernek fontos eleme volt Cseh Tamás és Másik János előadói kvalitásain kívül a Levél izgalmasan sajátos felépítése, hangvétele és kronológiai-narratív íve: a Levél egy „coming of age” sztori, a kamaszból felnőtté érés története. Minden egyes dala egy kis vignetta: képekből, történettöredékekből és apró drámákból. A különböző idősíkok egymásra vetítésével a vignetták egy kontemplatív, nosztalgikus-melankolikus narratívává állnak össze, amelyben a levélíró kamaszkori énje, felhőtlen és felelőtlen kalandjai a 60-as évek Magyarországának politikai-szellemi kinyílásával esnek egybe. Ennek ellenpontját képezik azok a dalok, amelyek a fiatal felnőttkor jellegzetes, családalapítással és pályakezdéssel összefüggő mindennapjairól szólnak, ám ezek a történetek átitatódnak az 1968-at követő éra politikai csalódásával, a hetvenes évek elején újra bezáródó magyar társadalom nyomasztó problémaival.