Ignácz Ádám
az ELTE HTK Zenetudományi Intézet, tudományos főmunkatársa
Magyar dalosok nemzetközi színpadokon: Cseh Tamás és a politikai dalok kelet-berlini fesztiválja az 1970-es években
A Kelet-Berlinben 1970 és 1990 között megrendezett Festival des politischen Liedes a legnagyobb nemzetközi folkfesztiválok egyike volt a hidegháború időszakában, ráadásul az egyetlen, amelynek fellépői főként az államszocialista országokból érkeztek, illetve olyan nyugati és harmadik világbeli művészek voltak, akik nyíltan osztották a szocialista értékeket és politikai doktrínákat.
Mindezek miatt az esemény kivételes lehetőséget kínálhat annak vizsgálatára, hogy a keleti blokkban mik voltak a „folk”, a „szerzői dal” és a „politikai dal” államilag engedélyezett, a hivatalos zenei cserekapcsolatokban is megjelenő keleti, nyugati és nem-európai formái; de részben arra is esélyt ad, hogy összehasonlítsuk, milyen analógiákat és eltéréseket mutatott az efféle zenei jelenségek fejlődése az NDK-ban, Magyarországon vagy éppen a Szovjetunióban.
Magyarországot az első pillanattól különös kapcsolat fűzte a fesztiválhoz: valamennyi kelet-közép-európai országot figyelembe véve a hetvenes években innen kapott a legtöbb előadó meghívást Berlinbe, ráadásul a hazai hatóságok következetesen a legnépszerűbb, legnagyobb elismerésnek örvendő dalosokat delegálták a keletnémet fővárosba, a Gerillától és az Orfeótól a Kalákán és a Kormoránon át Dinnyés Józsefig és – a 25. Színház alkalmi zenészegyüttesével fellépő – Cseh Tamásig.
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy a Festival des politischen Liedes korai történetén keresztül mutassam be a magyarországi „folkszíntér” meghatározó szereplőit, trendjeit és problémáit a hatvanas-hetvenes években, és ebben a kontextusban igyekszem aztán elhelyezni a 25. Színház 1977-es vendégszereplését is.