Az ezeréves Bakonybélben
2018. augusztus 11-én került megrendezésre a IV. Énekmondók emlékezete, amely rendezvény többek között Cseh Tamásra is emlékezett, aki idén lenne hetvenöt éves. A tökéletesen kiválasztott helyszínen, a Szent-kútnál úgy hajoltak egymásra a tisztást körülölelő fák, hogy a látogatónak olyan érzése támadt, mintha egy baudelaire-i természet alkotta templomba toppant volna be.
A zöldbe olvadó színpadot először a Musica Historica vette birtokba, újfent bizonyságot téve arról, hogy a klasszikus, a népi és a régizenei hangszerek értő kezekben mérhetetlen harmóniában vannak egymással. Ezt követően Kátai Zoltán énekmondó szintén a régmúltba kalauzolta a népes publikumot, a XV-XVI-XVII. század énekeit helyezve a középpontba. A Bakonyi Népdalkör és a Szent Mauríciusz Kórus által felvillantott új színek is hozzátettek az est első pillanatától jelenlévő harmóniához.
Rövid technikai és étkezési (vaddisznóból készült raguleves) szünet után az estébe fordulva Cseh Tamás került a középpontba. Előbb a Cseh Tamás Archívum anyagaiból Hanák Gábor által gondosan válogatott és szerkesztett filmösszeállítást tekinthetett meg a továbbra is nagyszámú közönség az élő oszlopok között Cseh Tamás arcai - Keresztül kasul a histórián – Társak és barátok I. címmel. A kisfilm az emberi kapcsolatok mellett a helyi, bakonybéli vonatkozásokat is megidézte, illetve Cseh Tamás hangjának, alakjának megjelenítésével az eddiginél is transzcendensebb mélységet adott az estének.
Az Ad Libitum együttes mintegy másfél órás fellépése zárta a színpadi koncertek sorát. Novák János, Márta István és Bornai Szilveszter zenésztársként, barátként nyitogatták tovább a végtelen kapuit a Tamással közösen írt vagy játszott dalokkal. Előkerültek természetesen az Ady-dalok is, zárásként biztatóként ez a strófa hangzott el:
„Olyan mindegy, mint szeretünk,
Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerü győzni rajta.”
A színpadi programok ezzel véget értek, az este azonban korántsem, hiszen hátravolt még a tábortűz, és persze mellette Mülhauser Martina egy szál gitárral. A hűvös este tükrében nagy szükség volt a tűzre, melegítette kívülről a haza még véletlenül sem készülő közönséget, legalább annyira, mint belülről Tamás dalai Martina tolmácsolásában. Ekkor már a jelenlévők is bekapcsolódtak az éneklésbe, illetve dalokat is kértek, így a lángnyelvek szomszédságában több ajakról is szólt az Apa kalapja, a Váróterem, az Eszembe jutottál, vagy éppen a Ten years after.
„Rácsok, csillagok, kapaszkodj, félek!
Énekelj, szoríts meg, imádkozz, tölts!” - énekelte Martina, és az ember óhatatlanul is a ránk boruló csillagos ég felé fordította fejét, ugyanis a Perseidák estéje is volt a szombati, rengeteg hullócsillagot láthatott, aki a programok mellett a városi szemnek valószínűtlenül tiszta eget is kémlelte. Hiába alszik ki minden tábortűz idővel, Cseh Tamás, Balassi és Ady csillaga soha nem fog lehullani.
Csengey Balázs