Bárány Tibor
a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Szociológia és Kommunikáció Tanszék adjunktusa
„Megméretsz: életben vagy-e még”. Cseh Tamás és Bereményi Géza dalainak hatástörténetéről, utóéletéről és (művészi) aktualitásáról
Cseh Tamás életműve hatástörténeti szempontból felemás helyzetben van. Egyfelől másfél évtizeddel az alkotói pálya lezárulása után hiányoznak a markáns újraértelmezések. A dalokról szóló értekező prózai írások (tanulmányok, esszék, kulturális publicisztikák) szerzői – kevés fontos kivételtől eltekintve – túlnyomórészt a nosztalgia regiszterében szólalnak meg. Akik tudományos igénnyel fordulnak az életműhöz, elsősorban a „Cseh Tamás-jelenség” szociokulturális hátterének feltárására vállalkoznak, elhelyezve az alkotó munkásságát a korabeli kulturális színterek működésének kontextusában, illetve a Kádár-korszak (valamint a rendszerváltást követő másfél évtized) kultúrpolitikai közegében – a dalokat és a színpadi produkciókat azonban a legritkább esetben elemzik. Másfelől viszont Cseh Tamás életműve szemlátomást megőrizte a frissességét. Nem pusztán a dalfeldolgozások és újraértelmezések nagy számára érdemes gondolnunk, hanem arra is, hogy ezek az alkotások azok számára is megközelíthetőek, akiknek a kortárs magyar könnyűzene jelenti a „kulturális anyanyelvét” (műfaji határoktól többé-kevésbé függetlenül). Előadásomban ezt az ellentmondást szeretném körüljárni. Amellett fogok érvelni, hogy az életmű újraértelmezhetőségét leginkább a kulturális folytonosság biztosítja: a dalok olyan poétikai eljárásokat alkalmaznak, amelyek a kortárs popzene legizgalmasabb alkotásaiban is fontos szerepet játszanak. Ez a folytonosság azonban nem válik láthatóvá, ha leginkább a Cseh Tamás-életmű „világképi” elemeire koncentrálunk, és a korábbról örökölt értelmezési kategóriák – „közérzeti dalok”, „egy korszak hangulata”, „lírai helyzetjelentések” stb. – segítségével közelítünk a művekhez.