Időpont
Fejér megyei hírlap, 1991.01.22.
- Bereményi Géza-Cseh Tamás: Új dalok -
Meztelen (arcú) ember énekel…
Kissé váratlan fordulat a pályán. A népszerű dalénekes visszatért a „régi szerelemhez”, Bereményi Gézához a Mélyrepülés után. Az ember mindenféle kulisszatitkokat sejt e fordulat mögött, de a lényeg a produktum. S az Új dalok című műsor csütörtökön este eljutott Fehérvárra is, a Szabadművelődés Házába. (Nem különösen jó, színházszerűtlen körülmények közé.) Ám a rajongókat – régieket és újakat – ez sem zavarta. Zsúfolásig megtelt az alkalmi nézőtér, s a paraván előtt egy meztelen (arcú) ember énekelt, „szemben a csenddel.” (Árnyékától kísérten.)
Lemezek és fellépések sora után milyen az új-régi Cseh Tamás? Talán puritánabb, célratörőbb; mintha csillapult volna az a tűzijátékszerű fénytörés, ami a korábbi dalokat jellemezte. Már nem merengünk, s nevetünk fel csiklandósan az áthallások bonyolult szövevényén: Bereményi versei világosan tükrözik az elmúlt években lezajlott óriási politikai változást. Változatlanul remek történelmi érzékkel keres és talál analógiákat akár a magyar paraszt, akár az öngyilkos Széchenyi alakja idéződik fel. S ki tudja hányadik a szembenézés a közép-kelet-európai helyzetünkkel, melynek egyértelműségeit olyan dátumok jelzik, mint ’56 és ’68. Cseh Tamás elénekli a Korvin közi nagyfiúk balladáját, de van gunyoros szava a jelenben vergődő régi elvtársakhoz is. Látjuk a lezüllés és újszegénység főszereplőjét, a szemétben guberáló, több nyelven beszélő latintanárt, és azt hiszem sokunk közös élményét fogalmazza meg az a dal, melyben az embert elhagyja a jobbik része. S ezen a rossz közérzeten már nem segít sem „valami Edit, sem valami Judit”.
Cseh Tamás fanyarabb és pontosabb. Tán keményebb is. Nézzük a fantasztikus produkcióját, amint billegve, egyensúlyozva keresi az érzékeny pontokat. Két korszak közt a folytonosságot teremtve meg. (28-án újból meggyőződhetünk erről a Szabadművelődés Házában.)
(p. i.)