Most pedig folytassuk a leszámolást, gyönyörűen.
Micsoda útjaim voltak nekem
- szólt Désiré -, most, hogy emlékezem.
Micsoda egy zűrzavar, hány tévedés,
tán hazudtam is, és volt egy kevés...
volt egy kevés, nem is tudom, hogy hívjam ezt,
talán volt egy-két este,
ami nincs megnevezve,
és valószínű, hogy már így is maradnak,
nevezetlenül...
Tararararam,
- tararararam -
tararararam,
- tararararam -
tararararararararararam.
Tararararam,
- tararararam -
tararararam,
- tararararam -
tararararararararam.
Ha én meg nem nevezem, más senki sem
meg nem nevezi azt a kevés,
azt a kevés, nem is tudom, hogy micsodát,
amiben voltam szereplő.
Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok,
az a kevés is tűnni fog.
Az a kevés, nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán csak így: volt egy-két este.
Tararararam,
- tararararam -
tararararam,
- tararararam -
tararararararararararam.
Tararararam,
- tararararam -
tararararam,
- tararararam -
tararararararararam.
Még, János, még.
Tararararam,
- tararararam -
tararararam,
- tararararam -
tararararararararararam.
Tararararam,
- tararararam -
tararararam,
- tararararam -
tararararararararararam.
