Én olyan vagyok, hogy csillogó hajam
úgy tűzöm, bontom, hogy kedvemre van,
s hogy pipafüstben milyen ábra gomolyog,
a szobában ülve, hol friss szó forog,
én még arról is tudok.
S mert kesztyűt nem húzok, bár fúj a szél,
mindegyik máris csak arról beszél,
hogy túlzó vagyok, szeszéllyel öltözök,
s töltöm időmet csak ifjak között.
Így óvnak, gyűlölnek ők.
Volt időm, midőn rövid hajam miatt,
s mert francia írókhoz vitt a divat,
látván szépségem, ifjúságomat,
gyűlöltek és azt mondták nem szabad,
Azt mondták mindig: szép vagy,
