Metróból kijárat
ott állt mindig.
Pórázon kutyája
fehér volt,
állt vakon, és énekelt.
És látszott az ital rajta.
Jöjj, fehér elefánt,
térdepelj elémbe hát.
Végy hátadra engem,
aztán irány, irány.
És te is, te fekete ló,
jöjj ide, te szép, te csillogó.
Szállj velem megállva,
irány a vak világ.