Délen a legszebb város Laredo,
nézd, az utcáján sétál a nép.
Ámulok-bámulok milyen Laredo,
még ilyen városban nem jártam én.
A széles főutcán menetet láttam,
száz ember kísért egy sápadt fiút.
Fiatal cowboy volt, talpig fehérben,
fázom, amikor eszembe jut.
Igen, ott vitték fehér ruhában,
teste hideg volt, mint az agyag.
Körötte tolongott egész Laredo,
mentek a perzselő napfény alatt.
Azóta a menet ott megy fejemben,
fejemben a perzselő nap fénye is.
Azóta messzire kerülöm Laredot,
s szólok magamhoz: itt végzed te is.
Mondják, Laredo egy ilyen város,
sápadt fiúkat kísér a nép.
Hideg agyagból épült Laredo,
még ilyen városban nem jártam én.
(Fütty)