Nekem álmom egy ház,
hozzá harangszó,
nyájas domb mögé nap lebukó,
távoli kolompszó,
és hozzá Koós Ildikó.
Vidéken élni volna jó,
mivel ott él Koós Ildikó,
itt hagyni sok rossz zűrzavart,
ezt súgni néki cihák alatt.
Hogy: Ott kint esik a hó.
Búj, búj, búj Ildikó!
Kályhánk melege dől.
Búj Ildikó, búj el velem minden elől!
Búj, búj, búj Ildikó!
Nékünk takarodó.
Hív egy távoli táj,
és a régi szabály,
hogy legyünk világ bárányai.