Hajnal megint csak...

Tabgroup

Koncert
Multimédia track 
Előadó 
Cseh Tamás
ének
gitár
Dalszöveg 

Hajnal megint csak
szeszes vigasszal,
megint csak ketten,
s köztünk az asztal.
Így megy ma is még.

Így szállunk most át
megint az éjen,
kuvik rikoltoz a
fagyal sövényen.
Ne add a büszkét!

Ne add a büszkét,
inkább egy sört még!
Lenyeljük benne,
hogy elsöpörték
nagy éveinket.

Dohányból van még
fél zsebnyi morzsád,
nem bánnám éppen
ha megsodornád.
És passzold a csikket!

A füst közöttünk,
akárcsak régen,
örvénylő tenger
a lámpa fényben.
Hajajj, hajajjajj!

Ködös szigetről
a vízre lépünk,
kiáltoz egyre
a tengerészünk, hogy:
Hajajj, hajajjajj!

Mióta zajlik,
ugyan mióta,
e tölcséres örvény
szélén e séta?
Ő tudja már csak,

ő fújja untig
a régi nótát, hogy:
Fiúk, mi volnánk
e néma ország
szívdobbanása.

Miért, miért nem,
röhögnöm kell, ha
a tengerész a
magáét fújja:
Ugyan fiúcska!

Miféle örvény,
miféle ország,
miféle szívzaj
vagyunk mi marhák?
Na, felelj te csacska!

A kísértetjárás
órája eltelt,
kiszellőztetjük
most már a tengert.
S a jeges huzatban

nézzük csak egymást.
A jeges huzatban
egy beismerés itt
halaszthatatlan
és éleszthetetlen.

Halaszthatatlan
és éleszthetetlen.
Halaszthatatlan
és éleszthetetlen.

Dal születésének időpontja

1986.
Zeneszerző 
Cseh Tamás
Szövegíró 
Csengey Dénes
Leírás 

Csengey Dénessel írt Mélyrepülés című lemezhez készült dal amely azonban nem került kiadásra. Csak koncerteken hangzott el.

Bérzces László Beszélgetőkönyvéből, amikor Kővágóörsön Cseh Tamás arról emlékezik, hogyan születtek a Mélyrepülés dalai:

...összebarátkoztam Csengey Dénessel, akit már ismertem Debrecenből a Kossuthról. Sokszor jött velem, Szegedre, Bajára, mindenfelé elkísért, váltottuk a világot. „ ... és mi most itt vagyunk” címmel írt rólunk, a dalokról egy könyvet, politizált, irodalmár és politikus volt már akkor is, aztán váratlanul előjött a farbával. Én nem akarom, ezt mondta a Dénes szó szerint, én nem akarom, hogy ez abbamaradjon, megpróbálom folytatni. Dénes, mondtam, nem fog menni, hidd el, nem. Ő csak jött kitartóan, de én még egy ideig ellenálltam. Egyszer aztán írtunk egy dalt. Olyan volt, mintha a gyufásskatulyát akarnád nagyfejszével fölaprítani. De addigra már forrt a világ, 86-ban vagyunk, és a Dénesnek ez az elszántsága engem is fölpiszkált, azt is láttam, hogy Gézát tiszteli, végül is úgy tűnt, nem olyan nagy kurvaság, ha összefekszek egy kicsit a Dénessel. Elkezdtük. Én leutaztam Keszthelyre, ő följött Budapestre, itt, Kővágóörsön is írtunk. ...

2006. október 5.