Most már bizonyos, úgy telnek az évek, ahogyan telniük kell,
Kálmán barátom, tegnap a sarkon, a villamos gázolta el.
Ha meggondolom, mindegyik évünk ugyanígy akad el,
ahogy Ferenc akadt, maradt végül szépen Párizsban kint.
Most már bizonyos, úgy telnek az évek, ahogyan telniük kell,
erre példának János jut eszembe, amint pálinkát vedel,
s minden hajnalban, mocskos ágyában magában kiabál,
ahogy Ida kiált, ma is ha lát, de én észre sem veszem.
Ahogyan kell, telnek el éveink, pontos terv szerint.
Ahogyan kell, telnek el éveink, egyre-másra mind.
Ahogyan kell, telnek el éveink, pontos terv szerint.
Ahogyan kell, telnek el éveink, ezt mondom megint.
Ha meggondolom Fazekas volt, aki közülünk legjobban járt,
tudod, a szőke, alacsony fiú, aki elvette Idát.
És Idát ismered, ott nincs kegyelem, ha egyszer elkap valakit,
ahogyan Kő Béla mondta nekünk: csak nehogy lehorgonyozzatok!
Szalóki pedig rosszul végezte, főbérlőjét ölte meg,
mi volt a terve, ki tudja már ma, számtanból nem volt remek.
Újsághír lett hát, ahogyan nemrég Seresről írtak a lapok,
és végül én, akit itt látsz megint, amint őket sorolom.
Most már bizonyos valahogy így végzem, így végzem jómagam is,
tudod, tükörbe nézve motyogni szoktam, hogy mindazonáltal vagyis,
hogy mindazonáltal, mindazonáltal, mindazonáltal, mindazonáltal,
mindazonáltal, mindazonáltal, mindazonáltal vagyis.
De talán még arra én jó vagyok, hogy azt elmondjam neked, hogy:
Ahogyan kell, telnek el éveink, pontos terv szerint.
Ahogyan kell, telnek el éveink, egyre-másra mind.
Ahogyan kell, telnek el éveink, az ember csak legyint.
Ahogyan kell, telnek el éveink, ezt mondom megint.
