Zsebembe nyúltam, benne papírpénz,
és néhány fémpénz, óvatos ujjak,
és még a kulcsok halkan zördültek,
összekoccantak, zsebembe nyúltam.
Közben beszéltem, beszéltem hozzád,
sokat beszéltem, szót szaporítva,
nehogy már elmenj, gyorsan beszéltem,
mintha szavakkal megkötöznélek.
Beszéltem, beszéltem, beszéltem, beszéltem, beszéltem, beszéltem...
Másik kezem is bele a zsebbe,
ott két papír volt négyrétbe hajtva,
sok szó volt rajtuk dühös betűkkel,
ellened írtam, azért, hogy tűnj el.
Tovább beszéltem, nehogy már elmenj,
de közben tudtam a vége az lesz,
szemedben ott volt, hogy úgyis elmész,
tombolt az utca, járművek rajta.
Kifogytam a szóból…