Sűrű a vérem,
én nem is értem,
valamitől megsűrűdött.
Lassú a léptem,
és mindenképpen
valamibe beléütközök.
Jönnek a képek,
állok elébek,
lebegjenek át lelkemen
megengedem, jó, megengedem.
Jönnek a kígyók,
lassú vigyorgók,
legelöl jön egy koronás.
És jön a sárkány,
és a sok járvány,
mint az istenkáromolás.
Jönnek a népek,
mindjük eltévedt,
birodalmak szép fiai.
Birodalmak szép fiai.
Sűrű a vérem,
én nem is értem,
Isten mitől, hogy engedi.
Ha engedi, úgy kell neki.
Felmegy a fejbe
vér lassú rendbe,
látom, ami látnivaló.
Sok birodalmak
körbeforognak,
teszik, ami tennivaló.
Jönnek a képek,
állok elébek,
Lebegjenek át lelkemen.
Megengedem, jó, megengedem.
Ősi vadállat
rettegve vár csak,
mindene merő figyelem.
Mindene merő figyelem.
Édes Szent János,
nagy látomásos,
sose tudd meg mit látok én.
Vad a bozótban,
ott, ahol jól van,
várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.
(Fütty)