Nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.
A délelőtt, mikor - gondoltam -
az ablakon kihajítom
Ágnest, aki a hallban
csomagolt piszkos ruhát.
És kiabált, és kiabáltam,
és zörgött kint végig az utcán
a villamos, már nem is tudnám,
hogyan is volt azután.
Az ablakon - csak ennyi biztos -,
az ablakon kikönyököltem,
és magamban így könyörögtem:
adj uram másik lakást.
Hát nincsen más ebben a dalban,
csak egy hőhullám harmadik napja,
és Ágnes, és még egy utca,
és még egy délelőtt.
Hát nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.
Tararam, tararararam,
tararam, tararararam,
tiriraram, tararararam,
tiraram, tarararararam.
Hát nincsen más ebben a dalban,
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.
