Éppen most van vége a délutánnak,
hullámzó tömegben megállok, az égre nézek,
dallamot hallok, míg belép az este,
s ebben a dallamban ott van egy nagy sárga gong.
Az alkonyba menetet fest ez a dallam,
sovány és nagyhajú, szakállas emberek mennek,
fehér a ruhájuk, egyszerre lépnek,
hangszerek kezükben, köztük egy nagy sárga gong.
Mostantól az este érkezik,
várt időben és szokás szerint,
várakozástól remegő
tűzben ég és kék a levegő.
Állok nagy tömegben, este van,
mostantól a napnak vége van,
könnyen bármi megtörténhet most,
úgy hallgatom ezt a dallamot.
Minden hangot leigázva fölzúg benne a nagy sárga gong.
Húzódnak mostan le égről a fények,
s van ez a dallam, mely kék színű tüzeket éget,
állok a tömegben és arra várok,
hogy zúgjon föl, zúgjon föl, s fölzúg a nagy sárga gong.
Mostantól az este érkezik.
Hé, Irén, az este érkezik,
gongütésre ránk ereszkedik,
mostan bármi megtörténhetik.
Állok nagy tömegben, este lett,
gongütésre ránk ereszkedett,
állok itt, és majdnem meghalok,
úgy szeretem ezt a dallamot.
Minden hangot leigázva fölzúg benne a nagy sárga gong.